Depresszió

„52 éves vagyok, több mint 10 éve sorban érnek a traumák, és pont az a bajom, hogy járok pszichiáterhez, szedem a gyógyszert, de a lelkem ordítani tudna, annyira fáj…
Hiába szedem a tablettákat, beszélgetek el kéthavonta az orvosommal, mégis lent vagyok, mert a lelkemet nem tudják meggyógyítani. Sokat sírok, egyik napot tolom a másik után, úgy érzem muszájságból élek, mert élnem kell, de szeretnék még úgy élni, hogy örömöm is legyen.”

Kedves Hölgyem!

Sok esetben azért nem változtatunk az életünkön, mert problémáinkat - bármennyire is nyomasztóak - már megszoktuk, ismerősek, az új helyzet pedig - legyen bármilyen kívánatos - nagy stresszt idéz elő. Mindenfajta változás, még ha jót is hoz, kényelmetlenséggel jár.
Véleményem szerint jót tenne egy intenzívebb terápia, amely feltárná problémái eredetét, a lehetőségeket és az esetleges akadályok elhárítását a megoldáshoz vezető úton. Segítséggel meg lehet tanulni, hogyan változzunk, változtassunk magatartásunkon, hogyan korrigáljuk belátással a gondolatainkat, cselekedeteinket, és a siker érdekében hogyan alkalmazzuk az új ismereteket.
A rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott életvitel nagyban segítségére válik, hiszen a depresszió különösen fogékonnyá tesz a testi problémákra. Egy háziállat, akivel szavak nélkül lehet kommunikálni, ragaszkodásával, törődés-igényével szintén hangulatjavító hatású.
A zene is közvetlenül hat az agyra, megkerülve a lelassult, aggodalmaskodó gondolatokat, stimulálja annak működését.
http://www.pszicho.hu